Μαρδοχαῖος
: Μαρδοχαίος
Grec ancien
Étymologie
- De l’hébreu ancien מֹרְדְּכַי, Mōrdĕkay.
Nom propre
| Cas | Singulier | |
|---|---|---|
| Nominatif | ὁ | Μαρδοχαῖος |
| Vocatif | Μαρδοχαῖε | |
| Accusatif | τὸν | Μαρδοχαῖον |
| Génitif | τοῦ | Μαρδοχαίου |
| Datif | τῷ | Μαρδοχαίῳ |
Μαρδοχαῖος, Mardokhaîos *\mar.do.ˈkʰa͜iˌ.os\ masculin
Dérivés dans d’autres langues
- Grec : Μαρδοχαίος
- Latin : Mardochaeus