γένος
Étymologie
- Du grec ancien γένος, génos.
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | ||
|---|---|---|---|---|
| Nominatif | το | γένος | τα | γένη |
| Génitif | του | γένους | των | γενών |
| Accusatif | το | γένος | τα | γένη |
| Vocatif | γένος | γένη | ||
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | γένος | τὰ | γένη | τὼ | γένει |
| Vocatif | γένος | γένη | γένει | |||
| Accusatif | τὸ | γένος | τὰ | γένη | τὼ | γένει |
| Génitif | τοῦ | γένους | τῶν | γενῶν | τοῖν | γενοῖν |
| Datif | τῷ | γένει | τοῖς | γένεσι(ν) | τοῖν | γενοῖν |
γένος, génos *\Prononciation ?\ neutre
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901