νῆσος
Grec ancien
Étymologie
- Peut-être du verbe νήχω, nḗkhō (« nager »).
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ἡ | νῆσος | αἱ | νῆσοι | τὼ | νήσω |
| Vocatif | νῆσε | νῆσοι | νήσω | |||
| Accusatif | τὴν | νῆσον | τὰς | νήσους | τὼ | νήσω |
| Génitif | τῆς | νήσου | τῶν | νήσων | τοῖν | νήσοιν |
| Datif | τῇ | νήσῳ | ταῖς | νήσοις | τοῖν | νήσοιν |
νῆσος, nêsos féminin
- (Géographie) Île.
- (Géographie) Presqu’île.
Dérivés
- Δωδεκάνησα (« Dodécanèse »)
- νησαῖος
- νησίδιον
- νησίς (« îlot »)
- νησιώτης (« îlien »)
- νησιωτικός (« insulaire »)
- νησιῶτις
- Πελοπόννησος (« Péloponnèse »)
- Προκόννησος (« Proconnèse »)
- Τρινασός (« Trinasus »)
- Χερσόνησος (« Chersonèse »)
- χερσόνησος (« presqu’île, péninsule »)
Prononciation
- *\nɛ̂ː.sos\ (Attique (Ve siècle av. J.-C.))
- *\ˈne̝.sos\ (Koinè, Égypte (Ier siècle))
- *\ˈni.sos\ (Koinè (IVe siècle))
- *\ˈni.sos\ (Byzance (Xe siècle))
- *\ˈni.sos\ (Constantinople (XVe siècle))
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901