ορφανός
: ὀρφανός
Étymologie
- Du grec ancien ὀρφανός, orphanós.
Adjectif
| cas | singulier | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| masculin | féminin | neutre | ||||
| nominatif | ορφανός | ορφανή | ορφανό | |||
| génitif | ορφανού | ορφανής | ορφανού | |||
| accusatif | ορφανό | ορφανή | ορφανό | |||
| vocatif | ορφανέ | ορφανή | ορφανό | |||
| cas | pluriel | |||||
| masculin | féminin | neutre | ||||
| nominatif | ορφανοί | ορφανές | ορφανά | |||
| génitif | ορφανών | ορφανών | ορφανών | |||
| accusatif | ορφανούς | ορφανές | ορφανά | |||
| vocatif | ορφανοί | ορφανές | ορφανά | |||
ορφανός, orfanós \ɔɾ.fa.ˈnɔs\
Dérivés
- ορφανεύω
Références
- Λεξικό της κοινής νεοελληνικής, Fondation Manolis Triantafyllidis, 1998 (ορφανός)