πρόγονος
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ὁ | πρόγονος | οἱ | πρόγονοι | τὼ | πρόγονω |
| Vocatif | πρόγονε | πρόγονοι | πρόγονω | |||
| Accusatif | τὸν | πρόγονον | τοὺς | πρόγονους | τὼ | πρόγονω |
| Génitif | τοῦ | πρόγονου | τῶν | πρόγονων | τοῖν | πρόγονοιν |
| Datif | τῷ | πρόγονῳ | τοῖς | πρόγονοις | τοῖν | πρόγονοιν |
πρόγονος, prógonos masculin
- Né avant, d’où :
Dérivés
- προγονικός
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901