τράγημα
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | τράγημα | τὰ | τράγηματα | τὼ | τράγηματε |
| Vocatif | τράγημα | τράγηματα | τράγηματε | |||
| Accusatif | τὸ | τράγημα | τὰ | τράγηματα | τὼ | τράγηματε |
| Génitif | τοῦ | τράγηματος | τῶν | τραγημάτων | τοῖν | τραγημάτοιν |
| Datif | τῷ | τράγηματι | τοῖς | τράγημασι(ν) | τοῖν | τραγημάτοιν |
τράγημα, trágêma *\ˈtra.ɡɛː.ma\ neutre
Dérivés dans d’autres langues
- Latin : tragemata
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901