Nom commun
| Cas |
Singulier |
Pluriel |
Duel |
| Nominatif |
ὁ |
χρώς |
οἱ |
χρώτες |
τὼ |
χρώτε |
| Vocatif |
|
χρώ |
|
χρώτες |
|
χρώτε |
| Accusatif |
τὸν |
χρώτα |
τοὺς |
χρώτας |
τὼ |
χρώτε |
| Génitif |
τοῦ |
χρωτώς |
τῶν |
χρώτων |
τοῖν |
χρώτοιν |
| Datif |
τῷ |
χρώτι |
τοῖς |
χρώσι(ν) |
τοῖν |
χρώτοιν |
χρώς, khrốs *\ˈkʰrɔːs\ neutre
- Peau.
- οὔ σφι λίθος χρὼς οὐδὲ σίδηρος — (Il.4.510)
- Chair.
- τὸ δέρμα τοῦ χρωτός — (LXX Le.13.11)
- Teint de la peau, carnation.
- μελαίνετο δὲ χρόα καλόν — (Il.5.354)
- Couleur.
- ἀμείβων χρῶτα πορφυρᾷ βαφῇ — (A.Pers.317)
Apparentés étymologiques
- χροιά, χροιή
- χρόϊσις (coloré)
- χροϊσμός (coloration)
- χροΐζω, χροάζω (colorer)
- χρῶμα (teint, couleur)