ἀρχίκλωψ
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | ὁ | ἀρχίκλωψ | οἱ | ἀρχικλῶπες | τὼ | ἀρχικλῶπε |
| Vocatif | ἀρχίκλωψ | ἀρχικλῶπες | ἀρχικλῶπε | |||
| Accusatif | τὸν | ἀρχικλῶπα | τοὺς | ἀρχικλῶπας | τὼ | ἀρχικλῶπε |
| Génitif | τοῦ | ἀρχικλωπός | τῶν | ἀρχικλωπῶν | τοῖν | ἀρχικλωποῖν |
| Datif | τῷ | ἀρχικλῶπι | τοῖς | ἀρχικλῶψι(ν) | τοῖν | ἀρχικλωποῖν |
ἀρχίκλωψ, arkhíklôps *\ar.ˈkʰi.klɔːps\ masculin
- Maître voleur.
- Exemple d’utilisation manquant. (Ajouter)
Références
- « ἀρχίκλωψ », dans Henry Liddell, Robert Scott, Henry Stuart Jones, Roderick McKenzie, A Greek–English Lexicon, Clarendon Press, Oxford, 1940 → consulter cet ouvrage