ἄρωμα
: άρωμα
Grec ancien
Étymologie
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | ἄρωμα | τὰ | ἀρώματα | τὼ | ἀρώματε |
| Vocatif | ἄρωμα | ἀρώματα | ἀρώματε | |||
| Accusatif | τὸ | ἄρωμα | τὰ | ἀρώματα | τὼ | ἀρώματε |
| Génitif | τοῦ | ἀρώματος | τῶν | ἀρωμάτων | τοῖν | ἀρωμάτοιν |
| Datif | τῷ | ἀρώματι | τοῖς | ἀρώμασι(ν) | τοῖν | ἀρωμάτοιν |
ἄρωμα, árôma *\ˈa.rɔː.ma\ neutre
Dérivés dans d’autres langues
- Latin : aroma
Références
- Anatole Bailly, Abrégé du dictionnaire grec-français, Hachette, 1901