ὄπιον
Grec ancien
Étymologie
- Diminutif de ὀπός, opós (« jus, suc »).
Nom commun
| Cas | Singulier | Pluriel | Duel | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominatif | τὸ | ὄπιον | τὰ | ὄπια | τὼ | ὀπίω |
| Vocatif | ὄπιον | ὄπια | ὀπίω | |||
| Accusatif | τὸ | ὄπιον | τὰ | ὄπια | τὼ | ὀπίω |
| Génitif | τοῦ | ὀπίου | τῶν | ὀπίων | τοῖν | ὀπίοιν |
| Datif | τῷ | ὀπίῳ | τοῖς | ὀπίοις | τοῖν | ὀπίοιν |
ὄπιον, ópion *\ˈo.pi.on\ neutre